Ugrás a tartalomhoz

Sivatagi görény

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sivatagi görény (Ictonyx libycus) az emlősök (Mammalia) osztályának, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a zorillaformák (Ictonychinae) alcsaládjába tartozó Ictonyx nem egyik faja.

Sivatagi görény
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Öregcsalád: Menyétszabásúak (Musteloidea)
Család: Menyétfélék (Mustelidae)
Alcsalád: Zorillaformák (Ictonychinae)
Nem: Ictonyx
Faj: I. libycus
Tudományos név
Ictonyx libycus
(Hemprich & Ehrenberg, 1833)
Szinonimák
  • Poecilictis libyca
  • Ictonyx libyca
  • Mustela libyca
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sivatagi görény témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sivatagi görény témájú kategóriát.

Megjelenése

[szerkesztés]

A sivatagi görény megjelenésében hasonlít a bűzösborzokra, amelyek azonban nem közeli rokonai. Szőrzete felül és oldalán fehér, fekete hosszanti csíkokkal, amelyek nem különülnek el élesen a fehér alapszíntől, hasa és feje fekete. Fején fehér sávok vannak, farka viszonylag rövid, fehér színű és bozontos, a hegye fekete. Testhossza 20-26 centiméter, beleértve a 11,5-18 centiméter hosszú farkot is, súlya 200 és 600 gramm között változik. A hímek nagyobbak a nőstényeknél. Feje kicsi, pofája rövid. A nőstényeknek 4 pár emlőjük van.[1]

Élőhelye, életmódja

[szerkesztés]

A faj Észak-Afrikában őshonos. Elterjedése Marokkótól és Mauritániától Egyiptomig és Szudánig húzódik. Élőhelyéül a Szahara peremének sziklás, száraz, ritkás növényzetű területei és a partok homokdűnéi szolgálnak. Magányos, éjszakai életmódú, a nappalt maga ásta üregben tölti. Rágcsálókkal, kisebb madarakkal, gyíkokkal és rovarokkal táplálkozik. Zsákmányát szaglásával és hallásával követi, és ha szükséges, elülső mancsaival kiássa. Ha veszélyben érzi magát, a bűzösborzokhoz hasonlóan anális mirigyei bűzös váladékával védekezik, így elmenekülhet a támadója elől. A januártól márciusig tartó szaporodási időszakban egy-három kölyök születik. Születéskor körülbelül 5 gramm súlyúak, vakok, szőrük rövid. Öt hét után kapnak először szilárd táplálékot, és két hónapos korukra súlyuk már 250 gramm.[1]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A sivatagi görény elterjedési területe valószínűleg széles, és nem tartozik a fenyegetett fajok közé; emiatt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a Vörös Listán a nem fenyegetett (LC) kategóriába sorolja.[2]

Rendszertani helyzete

[szerkesztés]

A fajt valószínűleg Mustela libyca néven írta le Friedrich Wilhelm Hemprich és Christian Gottfried Ehrenberg.[3] A sivatagi görényt korábban olykor az önálló Poecilictis nembe sorolták.[2][4] Tudományos nevét olykor nőnemű alakban (I. libyca) írják, azonban mivel a nem (Ictonyx) neve hímnemű, így helyesen az I. libycus alak használatos.[2]

Alfajai

[szerkesztés]

A sivatagi görénynek jelenleg az alábbi 4 alfaját ismerik el:[1]

Ictonyx libycus multivittatus

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Don E. Wilson, Russell A. Mittermeier: Handbook of the Mammals of the World – Volume 1 Carnivores. Lynx Editions, 2009, ISBN 978-84-96553-49-1 . S. 637.
  2. a b c https://www.iucnredlist.org/species/41645/45212347
  3. https://www.itis.gov/servlet/SingleRpt/SingleRpt?search_topic=TSN&search_value=1086060#null
  4. Ball, M. (1978). "Reproduction in captive-born zorillas". International Zoo Yearbook. 18 (1): 140–143. 10.1111/j.1748-1090.1978.tb00245.x

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Libysches Streifenwiesel című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899